Köveskál története
A község a Káli-medence közepén, a Balaton-felvidéken fekszik. A bazalthegyekkel övezett medence kőzete pannon üledék, amely bizarr formákkal preparálódott ki helyenként. Talaja rossz, köves. Tájvédelmi körzete része az újonnan alakult Bakony-Balaton Nemzeti Parknak.
A helység előneve köves viszonyaira utal. Utónevét a honfoglaló „Kál” Vezér nevéből eredeztetik. 1291-ben említik először okleveleink, amelyekben egyházi nemesekről esik szó. A falu nagyobb része a veszprémi püspökség birtoka volt. 1430-ban püspöki községnek nevezték. A határában lévő szőlőhegy nagyobb része is a püspökségé volt.
1548-ban az egész falut felégette a török. Nemesi része adót fizet a töröknek, püspöki részét ekkor már nem említik. 1700-ban lakatlan, csak 1711-ben jegyzik fel a pestisjárvánnyal kapcsolatban.
1828-ban mezővárosi rangot kap. Évi két országos vásárt rendezhetett. Magyar lakosságú, a XVI. században épült temploma helyén 1800-ban újat építettek. A reformátusok gyülekezete ebben az időben nagyobb, református és katolikus tanítója is van. Külön iskolaépületet a reformátusok tartottak fenn.
Mezővárosi rangját a XIX. század végéig megőrizte. I. Ferenc 1823-ban örök időkre megerősítette státuszát. A XIX. század közepén még jelentős a szőlőtermelés, a század végére a szőlő azonban kipusztult.
Ekkortól a fő bevételi forrást az állattartás és a gyümölcstermelés adta ( szilva, meggy, őszibarack, dió, mandula, alma ). 1910-ben a lakosság 80 %-a mezőgazdaságból élt, 11 %-a ipari tevékenységet folytatott. 25 iparos élet a községben, ami azt jelentette, hogy a vagyonosabb parasztság igényelte az ipari szolgáltatásokat.
1542-ben 12, 1828-ban 76 nemesi családról történik említés. 1720 után jelentősen fejlődik a település. Virágzik a szőlőkultúra. 1873-ban 6780 hektoliter bor termett Köveskál szőlőiben. A bort saját kocsmájukban értékesítik. A Séd-patakon két vizimalmot is üzemeltettek.
A kipusztult szőlőket 1935-re pótolták. Épületei még őrzik mezővárosi jellegét. Nevezetesek voltak kútjai, a Városkút és a Hajnal-kút. A község határában állt a középkori Sásdi falu, amelynek nevét a Sásdi-kút és a Sásdi pusztatemplom nevek őrzik. A háború után épültek középületei, vízvezetékei, burkolt utakat kapott. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult, 1974-ben egyesült a kővágóörsivel. Állattartása és szőlőtermesztése borászata volt jelentős.
1785-ben 823 lakosa volt Köveskálnak. Noha lassú ütemben, de az évtizedek során szaporodik a lakosság, a legmagasabb népességet 1890-ben érte el, amikor 1098 lakosa volt. Ezt követően fogy a lakosság, az 1890-es szintet többé nem éri el.
Az 1980-as évektől ötszáz alá csökken az itt élők száma, 1980-ban 483, 1997-ben 465 lakosa van. Különösen az ötvenes évektől jelentős az elvándorlás. A férfilakosság a távolabbi üzemekben, gyárakban keres munkaalkalmat.
Köveskál új arcát mutatja a Balatonhenye felé vezető falurész, új házak épültek, sok régi nemesi kúriát is felújítottak. A festői szépségű Köveskálon fővárosi művészek is vásároltak házakat. Régi fényükbe varázsoltak vissza műemlék jellegű házakat, a szőlőtermesztéshez borospincéket. A község jövője, megtartó ereje a kivételes természeti adottságokban, a falusi turizmus fellendülésében rejlik. A lakosság 20 %-a ma munkanélküli. Számukra is az idegenforgalom hozhat fordulatot.
Krónika
Köveskál számos emléket őriz a régmúltból, templomromokat, a népi építészet műemlékeit. Határában ritka természeti látványosság a különböző alakzatú sziklákból álló kővidék, az úgynevezett „Kőtenger”, amelynek növényvilága is különleges.
Mint a Káli medence minden faluja, Köveskál is ősi település: a Kál szó mindenütt Árpád egyik vezérére, Kál horkára utal. A medence falvait eleinte királyi és királynéi szolgák, vincellérek és udvarnagyok lakták.
A Káli-medence földrajzi középpontjában, településhálózatának szívében fekvő ősi falut mindenki felkeresi, aki a Káli-medencére kíváncsi. Nevét az itt megtelepülő, a Dunántúl nyugati részét birtokló honfoglaló törzs vezéréről, a főbírói méltóságot betöltő Kál horkáról kapta, kinek fia Bulcsu vezér megannyi híres hadjáratot vezetett Európában. A későbbi kisnemesi oklevelek és a családi hagyományok is erre az eredetre utalnak vissza.
A falut a XIII. századtól említik oklevelek. A XVIII. században pedig valószínűleg valamennyi lakója nemességet szerzett, mivel Nemes Köveskál néven fordul elő.
A falu a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területéhez tartozik. A hajdani Sásdikál templomromja körül elterülő Sásdi-rét fokozottan védett területén számos igen ritka és festői vadvirágot, a település felett magasodó Fekete-hegy tetején pedig értékes reliktum növénytársulással rendelkező kis tavakat találunk.
A török hódoltság alatt a sokat szenvedő és többször szinte elnéptelenedő község mindig újra települt. Református kisnemesi lakói a középkortól fogva híresen jó bort termeltek. A falu településszerkezete a festőien egymásba torkolló utcáival, közeivel jelenleg is őrzi XVIII-XIX. századi hangulatát. Nem egy hajdani kisnemesi kúriája jellegzetes apró dombocskán helyezkedik el. Református temploma hatalmas műemlék épület.
Közelében fakad a már 1589-ben is említett Városkút nevű karsztforrás, amely a környékre jellemző mosóház épületében ered.
Mária Teréziától templomépítési jogot kapott a település, a környékről ide jártak istentiszteletre a reformátusok, mivel Köveskál artikuláris hely volt és a XIX. században a mezővárosi jogot is elnyerte. Az ún. Szégyenkő a református templom bejárata előtt található, ide állították a kisebb bűnöket elkövetett híveket vezekelni.
Katolikus temploma XIX. századi késő barokk emlék, amely egy kőfallal kerített mandulaligetben áll. Kapuján és homlokzatán középkori eredetű, valószínűleg Köveskál hajdani templomából való, vörös homokkő faragványok maradtak fenn. A község Katolikus templomát 1795-ben emelték. Mellette áll egy jellegzetes kisnemesi kúria, az ún. Kelemen ház, melynek pincéje a hajdani mezőváros börtöne volt. Főutcáján több rangos hajdani kisnemesi kúria áll.
A falutól távolabb eső felső református temetőben több régi értékes sírkő mellett, egy 1776-ból való igen érdekes feliratú református papi sírkő áll ( Naszályi Száz István verses feliratú sírköve).
1823-ban I. Ferenc adja a vásártartási jogot és az ezzel járó mezővárosi rangot a településnek, amit a század végéig megőriz.
Köveskál határában, Kővágóörs felé volt az elpusztult Sóstókál falu, a Fekete-hegy oldalában pedig az egykori Töttöskál község. Emlékük a fennmaradt, a XII. századból származó román kori templomaik maradványaiban él tovább.
A faluban több népi műemlék is található. Érdekes ezek közül a község régi mosóháza, de figyelemre méltóak a felújított régi épületek is.
Rangos bortermelését az 1890-es években itt is végigsöprő filoxéra vész sem tudta meggyengíteni. A Fekete hegy oldalán ma is kitűnő borokat termelnek, jórészt olaszrizling fajtából.
A dobogó (Burnót) patakon működő négy malma, évente három vására, közte az augusztus 25-i Lajos-napi vásár is híressé tették. Búcsúnapja a Húsvét utáni hetedik vasárnap, Urunk mennybemenetelének ünnepe. A falusi turizmusba bekapcsolódó vendégváró házai, panziói, a július 19-20-a körüli Káli Borfesztivál és egyéb rendezvényei számos visszatérő látogatót vonzanak e csendes községbe. Szívélyes lakói kitűnő borral, jellegzetes népi lakóházakkal és csodálatos tájjal fogadják a pihenni vágyókat.
Látogasson el Ön is községünkbe! Várjuk szeretettel!
